Ma délután tüdőszűrésre voltam hivatalos! Olyan mint egy zsúr! Tulajdonképpen a cukromnak nem tudom mi köze a tüdőlötyögéshez, de Robi-Doki bácsi ezt rendelte el, hát eltotyogtunk Macival. Szép környék a Vörösmarty utca, így nem is rittyentettem ki magam, ott úgyis le kell vetkőzni alapon!
Na valahogy egy kapu alatt, a romos udvarban ráleltünk a tüdőszűrő állomásra! Még jó hogy nem vasútállomás! Sorba kellett állni szépen és csöndben, majd az ablaknál becsekkolni. Ott rögtön rám förmedtek, a "betegre", hogy fáj valamim? Mondtam nem!Akkor minek jött ide?Mondtam, hogy Édes vagyok és hogy régen világítottak át, mert nem vagyok politikus.Kérdezték dohányzom-e? Mondtam nem, csak szívok a mindennapi Életben!
Rákérdeztek,hogy jártam-e már valaha itt? Mondtam, nem.És a régi helyen, a Hold utcában? Ja, ott minden évben jártam tüdőlötyögésre, mert ott normálisan beszéltek az emberrel. De ezt nem mertem mondani, csak bólogattam!
Elbarnult kartont halásztak elő valahonnan, kb.20 éves darab szegény, de legalább megvan!
Bekergettek egy vetkőző szobába, ott 30 fok meleg volt.Na levakartam a pulóvereket és a cicifixet magamról. Ajtó ki, asszisztensnő beinvitál.Liftbe beszállás. A hajamat összecsavartam, de nem gumiztam össze.Ki gondolta volna, hogy ezzel vétettem máris? Mancika /az asszisztens-néni / rögvest lekapott, hogy jó lenne ha legközelebb copfba kötném a hajam. Miért,nem megy át rajta a röntgen? Nem azért,mondta, hanem mert nem látja a hátamon a keresztet!!! Ajvé itt lőnek, gondoltam!!!!Egyébként sincs rajtam kereszt tetoválás, bár mindenkinek megvan a maga csillaga! Mondjuk egyszerűbb lett volna, ha nem leszúr hanem megigazítja a hajam, vagy megkér hogy hogy tegyem arrébb! Jó ez volt az első , de megbocsátható bűn.
Aztán jött a második, a legnagyobb hibám: lift felmegy, nekifeszül az ember mellkassal a hideg fémlapnak /igazán fűthetnék, még a végén itt szerzek tüdőgyulát/ befeszít, kifeszít, nagy levegőt vesz.Liftajtó bezár, zümmögés, liftajtó kinyílik.Levegő kiengedhető. Ja, erre leszúrás, impertinens hangon, hogy igazán vehetnék nagyobb levegőt! Csókolom ennyi a tüdőkapacitásom, nem vagyok lufi! Lehet hogy a néni emlékeiben még az adriai tengerparton járt és az akváriumban látott pufi,sünihalat várta újra!
Hát hasonlítok a képre, nem mondom, pláne ha felcukkolnak és felfújom magam! Így meg egyébként sem férnék be a liftbe, ami maga az ernyőképszűrő állomás! Azt nem értettem eddig sem soha, hogy az ernyőt miért kell leszűrni, nem leves az!
Na valahogy újra megengedték, hogy nagy levegőt vegyek, közben csúnyán nézett a néni rám! Akkora levegőt vettem, hogy elfogyott a teremben, nem is maradt senkinek! Gondoltam is, nehogy megfulladjanak!
Kiszállhattam a liftből végre!Kimenekültem az öltözőbe és magamra aggattam minden rucimat , onnan futás ki a csekkolóba, megkérdezni a leletem,már ha sikerül átlátniuk rajtam, mikor szerezhető meg!Szerda délután fáradjunk be érte. Maci megmentett és megígérte a néniknek, hogy majd Ő jön érte; így megússzák a kedves sünhal látogatását.
Hazafelé kedves férjem azon röhögött, hogy leamortizáltam ma estére az OEP-et, mert 2 darab felvételt kellett készíteni rólam!Ma éjjel világítani fogok a sötétben???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése