VASUTAS-NAP 1.

Szerda délelőtt becsekkoltunk a MÁV Kórház nőgyógyászati ambulanciáján, onnan sebtiben le a betegirányítóba, onnan vissza az ambulanciára, majd irány a nőgyógyászati osztály.Maci drága hűségesen jött velem, vállán a rettentő méretű piros sportszatyorral.Úgy nézhettünk ki, mint Don Quijote és Sancho Panza,akik teniszedzésre készülnek, a szélmalom harcok ideje lejárt ugyanis!
Na a sokadik lifttel felértünk a második emeletre, ahol a 80-as évek retro feelingje fogadott.A nővérpult rendben volt, de az étkezőn jót mosolyogtunk. Egyből otthon éreztem magam, lehúzható gömbölyű lámpaburák, alattuk kis boxokban székek és viaszos vásznas terítő!
Akkor még nem sejtettem, milyen sokszor is fogok ott üldögélni. A boxok mellett tévé , előtte fotelok!
Na kezdődött a papírmunka, felvettek, beírtak, iktattak, vérnyomást mértek, aztán este 6-ig pihenőre mehettem.Zsuzsika a lelkemre kötötte egyek ebédet és vacsorát rendesen, mert beöntést úgyis kapok egyet este és egyet reggel is és másnaptól nix kajaj!!!Hát nem sok mindent ettem, tiszta ideg voltam!
6-kor végre megkaptam a kis rózsaszínű karkötőmet, ami a kórházban végig rajtam volt!Nagyon helyes, mert különben honnan tudnák ha elájulok ki vagyok, hol fekszem, stb..Maci érdeklődött hogy a kisfiúk kéket kapnak? Hát a nőgyogyi osztályon igen ritkák a kisfiúk! Bár Fazekas Zsuzsika, aki mellesleg zseniális szülésznő és csupa nagybetűvel EMBER , mondta hogy van sárga szalag is!Azt biztos a napos csibék kapják!?
Szobába beténferegtünk, ágyat elfoglaltam a zöld kiskutyás hálóingemben, majd kipakoltam a kis motyómat!
Utálok hálóruciban lenni, mert az olyan betegség-kényszeres nekem!Mondjuk hüjén néztem volna ki nagykabátban!
A 3 ágyas szoba középső szundikálóhelye lett az enyém. Paplanom nem volt, mert a szomszéd ágyon Icát rázta  a hideg a  reggeli műtétje után, és így jobban is jártam egy pléddel ami alá egy lepedőt tett Zsuzsika.Így könnyebb volt megemelnem és mozognom alatta!
Ica így este 6 körül teljesen magánál volt, beszélgetett, mosolygott!Filóztam is hogy milyen jól tartja magát, 62 évesen az operáció után!
Na jött a rettegett beöntés: mindenki elmesélte rémtörténeteit, amit nem kellett volna.Jutka őrmester-nővér invitált és mondta hogy talán másszak fel a vizsgálóágyra; közben felhúzott egy helyszínelős kék gumi kesztyűt!Erre elfehéredtem!Jesszus most hoz egy kályhacsövet amit a fenekembe dug?Hát ehhez képest az igazság a következő volt: egyszer használatos beöntő zacskó, benne langyos víz, ami egy kb.3 mm ármérőjű csövön folyik belém. Megközelített és mondta hogy sóhajtsak egy nagyot és a cső fel is ment a  helyére.Kérte hogy a röhögéstől ne engedjem ki a vizet a fenekemből, majd amikor kész voltunk és felhúzott az asztalról a 4*100-as gyorsváltót látta startolni, szerény személyemben.Futottam a szobába és visongva röhögtem, hogy akkor most ettől kellett félnem???
Jutka nővértől féltem kicsit, de rájöttem hogy az "őrmestersége" a profizmusa, hogy tudja mikor ki hagyja el magát és szépen olyankor az illetőt fenékbe billenti, így az rögtön rájön hogy nincs is baj!!
Éjjel nem aludtam az idegességtől semmit, de mondták másnap bepótolom. Igazuk lett.