KÖNNYŰ ÁLOM

Csütörtökön 10-re be lettem rendelve a kórházba, egyeztetni az aneszteziológussal!Naivan azt gondoltam 1 óra várakozás után majd nyomulhatok haza! Az én kedves orvosom említette, hogy számoljak rá nyugodtan 3 órát, de azt gondoltam túloz! Hát nem!!!!
Az egy dolog hogy nem találtuk meg az altató-orvosok szobáját, így 2 emeletet fésültünk át, mire felismertük a szobaajtót a kiragasztott dobozról! Sorszámot kell húzni /szerintem keno-sorsolás lesz/, aztán üldögélés a szobaajtó előtt!Mondtam is a dokimnak, képzelje el ha Ő nem találja , akkor én mint kívülálló-betolakodó az életben nem alszom le, ha nem lelem meg az altatósokat!
Na ott lettem hagyva, hogy várjak szépen majd jönnek. Hát fél óra üldögélés után láttam a kiírást, hogy be kell jelentkezni a betegfelvételen.Megnyugtatott egy másik üldögélő várakozó beteg hogy az aneszteziológus-szobából 9-kor mindenki elmenekült!!!
Lerobogtam és becsekkoltam, nem kérdeztek semmit. Visszaszáguldoztam az álmosító-orvos szobája elé, kvázi mi lesz ha végre visszajön valaki!?Nem jött senki!
Jöttek más álmodni-vágyó betegek, szegények reménykedtek.Voltak akik előtte lévő nap 4 órát vártak, majd dolguk végezetlenül hazamenekültek Gödre.Nos most újra próbálkoztak.
Üldögéltünk szépen, senki nem szólt hozzánk; senki nem segített ha kérdeztük mikor jön ide valaki! Egy jó óra múlva egy nővérke végre megszánt minket és megsúgta, a betegfelvételen szóljunk hogy nincs senki itt a félemeleten, hívják fel őket ugyan már telefonon!!! Na ez megtörtént és közölték vonuljunk fel az intenzív osztályra!!
15 perc alatt megtaláltuk a tetőtérben az intenzív folyosót: először is a liftből a temetkezési iroda ajtajába estünk be, közvetlen mellette a toalett!Nagy élmény volt!Aztán 100 méter tekergés után elértük az osztályt!Puritán folyosó, üvegajtó,kézfertőtlenítő és 6 várakozó ember! Reméltem hogy látogatók, de sajnos tévedtem! Ők is aludni-vágyó emberek voltak; többen reggel 8 óta ott ültek. Na mis is leültünk, elkezdődött az idegőrlő várakozás!!!Kijöttek elszedték az összes papírunkat, a keno-sorszámmal együtt!Ültünk! Persze közben mindenki elmesélte kit-hogy-mikor műtöttek, mennyire fájt! Jó volt ezt hallgatni! Eltelt 1 óra, mire sorra kerültem!
Kikérdeztek mikor-miért-miért nem voltam beteg, van-e cukrom és ha van miért nem adom el?Milyen pirulákat szedek? Majd meg akarták mérni a vérnyomásom! Nem sikerült persze; először 4-szer pumpáltak fel 200-ra , aztán feladták a harcot a házi /egyébként praktikus/ vérnyomásmérővel, jött a monitor!
Akkor azért elgondolkodtam, nem szabad leamortizálnom a kórházat!Ha megint negatív gondolataim lesznek, baj lesz a műszerekkel, mint amikor a neurológusnál a nyomtató purcant ki nálam! Ha altatásnál is így viselkedek, akkor műtét után már csak a másvilágról nézelődök! Pedig tök "nyugodtan"üldögéltem az intenzív osztály egyik székében, a mellettem lévő szobában az ágyakon idős bácsik félig betakarva, csövek kilógva, műszerek villogtak!!!
Na a monitorral kétszer próbáltak bemérni: aztán átlagot vontak! Szerintük 176/110/80. Aha akkor feldobtam volna  a pacskert!A monitoron meg kiment volna a jel.............................
Na kitalálták hogy szednem kell vérnyomás-csökkentőt!
Most ott tartok, hogy fehér fagyöngy teát iszom és napjában kétszer pumpálom magam!
Lassan eltesz az egészségügy láb alól.............

u.i.:a végén bevallották hogy a kint ülő beteget sem tudták megmérni, mert neki is ugyanannyit mért a kis gép!176/110!?  talán ha beruháznának egy vérnyomás mérőre, könnyebb lenne!!!!!!!!!
lobbizni fogok, hogy a régi higanyos mérőt hozzák vissza a divatba és igenis pumpáljon a doktorbácsi és tegye a vénámra  a hideg fonendoszkópot hallgatózni!!!