Mindjárt indulnom kell Anyuhoz a kórházba, és pechemre pont amikor ott leszek akkor kell mérni a cukromat. Majd jót röhögnek a nővérpultnál a lányok! Netán befekszem az egyik ágyba és akkor nem leszek feltűnő, a 80 és 105 évesek között!Viszem a kis helyes mérőműszerkémet, a fekete neszesszerében!
Mondjuk a cukrom egyik oka az is, hogy Anyu 9 hónapja fekszik az Amerikai úton! Sajnos nem Floridában, hanem Zugló árnyas fái között! Nem túl szívderítő élmény, ha az ember nap mint nap látja , ahogy az Édesanyja tönkre megy, leépül...
Minden látogatáson jókedvűnek lenni, tartani a lelket benne, helytállni a mindennapokban kiveszi az energiámat!Ahhoz hogy újra töltsem magam, néha nem figyeltem a kajámra; endorfin-termelés címszó alatt el-eltűntek a csokik a fiókból!Pedig nagyon szigorúan be tudom tartani a diétát, most majd bebizonyíthatom megint a "cukros-bácsinak" (diabetológus orvos)! De néha engedtem a derékszíjon, és így beigazolódott a mondás: A ruhák összemennek állás közben a szekrényben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése